HTML

My Life Without Me

"My life is a series of WTF's.?!"

Friss topikok

  • Cenó: Idővel elfelejtünk neveket, arcokat, telefonszámokat, de a legnagyobb baj az, hogy idővel elfelejt... (2010.11.07. 13:52) Meghozom a döntést...
  • Napos oldal: Klassz, hogy jól vagy! Azért Kolozsváron nagyon hiányzol! (2010.10.12. 18:15) Élet, az életem után...
  • Cenó: Magadra ismertél a sorokban és ezért bőszen védekezel(már megint). Félre is értetted (már megint). (2010.06.05. 23:48) S így...
  • Napos oldal: Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.... (2010.06.05. 22:17)
  • GálfalviGéPontZsolt: Néha szükség van arra, hogy újrakezdjük.Rengeteg fázis van az életünkben, ami néha érezhetően vége... (2010.06.03. 21:13) Soulmate...

Linkblog

2010.09.05. 17:08 Cenó

Azt ígértem magamnak, hogy ha hazajövök abban a pillanatban érezni fogom a felhőtlen boldogságot, mivel megszabadulok a nagyon hatalmasnak tűnő problémáimtól. Közben aztán kiderült, hogy nem is olyan nagyon hatalmasak ezek a problémák, csak beszélgetni felejtettem el róluk, ezáltal a megoldásukat felejtettem el. Mihelyt felemeltem a telefont, és elmagyaráztam az érintetteknek a helyzetem, abban a pillanatban kitisztult minden. Ezúttal is kiderült, hogy a "fejem a homokba dugom és minden elmúlik" című struccpolitikás módszer nem megoldás, sőőőt jó kis játék ami folyton csak a szarságokat gyűjti fel annyira, hogy a végén tényleg csak kirohannál a világból.

Térjünk picit vissza az ígéretemhez. Azt mondtam még indulás előtt pár nappal Istvánnak, hogy jajj, ha megérem, hgoy otthon legyek, akkor én leszek a legboldogabb. Ehhez képest olyan szépen beosztottam ezt az eufórikus érzést, hogy a nyugalom maradt meg belőle. Milyen fura. :) Mármint az, hogy azt mondtam írok, de miről mikor minden rendben halad? Írnék én arról, hogy "Kicsikéim, olyan jóóól vagyok..." de senki nem hinné el, mert az emberek szeretik a drámát, sőt megkockáztatom, csak azt szeretik. Boldognak lenni is csak dramatikusan tudunk... Mihelyt ránkomlik a boldogság, tápos gesztikulációkkal kezdjük magyarázni, hogy milyen nehéz is volt idáig eljutni... Nem tudjuk megélni a pillanatot na. Nem vagyunk képesek rá. Én sem nyugiii.

Annyi történt, hogy összegyűjtöttem megint az Életemet a fekete szemeteszsákjaimba, aztán jött Maczi a kamionnal, s telepakoltuk a rakterét. ahogy beértünka városba, egyetlen mondat jutott eszembe: "Basszátok meg, még hogy nem fontos az otthon, az érzés , hogy megérkeztem?" Aztán kipakoltunk, és csak ma sikerült az utolsó kis souvenirt is a helyére tenni, s azt mondani, hogy mostmár oké minden. És tényleg az.

Bodzaszörp, eső, jóó meleg szoba, narancssárga függönyökkel...

 

Szólj hozzá!

Címkék: élet lélek boldogság mosoly lepke haza you smile thank i love my life


A bejegyzés trackback címe:

https://mosolylepke.blog.hu/api/trackback/id/tr262273352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása