Időközben többször is meg lettem szólítva, hogy nem írok. Itt van valami, ami egy aprócska és rövid dologból született, ami már csak múlt időben szerepel az életemben, de kétség kívül szép és igaz volt. Íme a bizonyíték erre:

2010. október 6

Minden ott kezdődik el, hogy meghozom a döntést. A döntést, miszerint: szeretni akarlak és tartozni hozzád. Szeretlek Téged, a bentlakást ami megtanította értékelni az otthonom, szeretem az idegen várost ami megmutatja a különbséget a múltam és jelenem között, szeretem az embereket, az idegen arcokat amik láttán mindinkább fontosabbak lesznek a barátaim, szeretem a reggeli kávét aminek nincs illata, mert langyos vízzel készül, vagy épp' mert sietve kikapom a kávéautómatából és rohanok kurzusra.

Minden ott kezdődik tehát, hogy eldöntöm: szeretek itt élni. ÉLNI, a szó szoros értelmében, a szó minden aprócska, hangos vagy hangtalan részletében. Élni. Ébredni, mosolyogni, kapkodni, élvezni azt a különleges tehetségem aminek hála ha elindulok leverek dolgokat, lefejelem az előttem álló létrát, majd elnézést kérek tőle... Élni! Veled, vagy nélküled, mert ha Te úgy döntesz, hogy nélkülem folytatod- elengedlek. Nem tudom azt mondani, hogy : "Kérlek maradj, mert Nélküled nincs értelme az életemnek...", mert nem lenne igaz. Értelme, szépsége , célja- Nélküled is van. Csorbul ha elhagysz, de nem törik össze.

S ha maradsz, akkor hozzád bújok és Te hozzám bújsz, megcsókollak és elmondom, hogy jó Veled, hogy Veled teljes és egész az Élet...de már megtanultam egyedül élni, és megtanultam nem birtokolni, s lassan megtanulok a "Te nyelveden" beszélni. Érteni értek, de még nem megy a beszéd...

Ez is döntés kérdése. Eldöntöm, hogy beszélni akarok hozzád, és ettől kezdve figyelek minden egyes mozdulatodra. Hogyan fekszel le mellém, megfogod-e a kezem elalvás előtt, éjjel ha megébredsz átölelsz-e újból, vagy megnézed-e , hogy időközben lerúgtam-e a takarót magamról, és betakarsz-e újból? Reggel moslyogsz-e, s napközben ha felhívsz boldogan , vágyva, tisztelettel s szeretve beszélsz-e hozzám?

Mondhatnád s kérdezhetnéd, hogy ha a Te nyelvedet akarom megtanulni, miért arra figyelek, hogy hogyan bánsz velem?

A válasz... A Te nyelved még nem ismerem, de ahogy beszélsz hozzám úgy tanulom, s ha már eldöntöttük, hogy egymással egészülünk ki, a "nyelveink" is egyesülnek. Ha nem fogod meg a kezem elalvás előtt, majd megfogom én a Tiedet, s imádkozom közben, mert köszönettel tartozom az Úrnak Érted is. Éjjel ha megébredek, elmondom, hogy szeretlek, mert ki tudja reggel lesz-e alkalmam rá... Reggel rád mosolygok majd, és ha napközben szomorúan hívsz fel, de szeretve beszélsz , igyekszem majd újra elhitetni Veled, hogy nincs okunk a szomorúságra, mert annyi szép dolog történt már velünk, és olyan sok vár még ránk.