Egy érdekes cikket olvasgattam ma , a Nők Lapja Caffé oldalról, Soma Mamagésa írását: www.nlcafe.hu/eletmod/20100520/soma_mamagesa_ha_a_no_a_fonok/ .
Az utolsó részben írja a következőt: "Nekem a fő kérdés inkább az: egy alárendelt ember (mindegy, hogy férfi vagy nő) mennyire lehet szexi?"
Rögtön írtam is egy smst az egyik ismerősőmnek aki érintett ebben a témában, feltettem neki a kérdést : "Szerinted egy alárendelt ember, mennyire leht szexi?" A következő választ kaptam: "Van akinek ettől izgalmas...". Fintorogtam. Ugyan kinek? Persze jött a válasz, hogy sokan ezt a helyzetet részesítik előnyben, de kéremszépen én nem az ágybéli szerepekről kérdeztem. Aztán jött egy újabb sms a kérdezett ismerőstől: "Számomra valaki vagy szexi vagy nem. Amiről te írtál az inkább a szerelemmel van összefüggésben."
Na ilyenkor van az , hogy legszívesebben kiugranék az ablakon. Újra kérdeztem:"A szerelem azt jelenti, hogy a másikat kiszolgáljuk? Hogy alárendeljük magunk a "társ" igényeinek?" Erre a válasz:"Fontosabb a másik, mint önmagad". (elröhögtem magam, de nem a leírtak viccessége miatt. Ez már szánalmas.)
Hát el lehet olvasni kéremszépen. Ettől van az, hogy férfiak és nők, gyakran negyvenen túl sem tudják, mi az, hogy szerelem, vagy egy igazi beteljesedett boldogság. A szerelem/szeretet azt jelenti, hogy kiszolgálom a másikat? Lesem minden kívánságát, és gyakorlatilag körívben és magasról teszek a sajátmagam igényeire? Alárendelem magam, mert szerelmes vagyok?
"Kincsem, persze, menj nyugodtan, költs egy halom pénzt magadra, nekem elég az az egy váltás ruha, nekem a lényeg, hogy te szép, szexi és kívánatos legyél, teljesüljenek a kívánságaid, és boldognak érezd magad." Hülye is lenne az a nő aki nem használná ki ezt, majd nem hagyná ott a pasit a következőkkel: " A férjem elhanyagolja magát. Egy váltás ruhája van, és már felnézni sem tudok rá, mert valahogy olyan érzésem van, hogy bármit megtehetek vele... Elveszett a tisztelet, hiszen ő sem tiszteli magát, én miért kéne tiszteljem őt? Ő sem szereti magát, én sem tudom már őt."
Ezek után én úgy vagyok ezzel, hogy biztosan nem kívánom meg azt a pincsikutyát amelyik folyton a lábam körül ugrál, megnyalja a kezemet, és bármit teszek úgyis visszaugrik a lábamhoz és azt várja, hogy megsimogassam... Ezt Dr. Csernus Imre írta le a legjobban : "Szeretetkúrva- Nem tud felnőni érzelmi szempontból, kudarcot kudarcra halmoz, nem tud felnézni magára, ezért mindent, MINDENT megtesz azért , hogy szeressék. De a szeretetkúrvára nem néznek fel nőként. " Ez pedig nem csak a nőkre vonatkozik. Nézzünk csak szét, hány pasi csinált már magából kúrvát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
száradafa · http://muzsiattila.blogspot.com/ 2010.05.21. 20:25:42
Cenó 2010.05.21. 20:30:55
Napos oldal 2010.05.22. 17:12:33
Egyébként ha az ember szerelmes, nem latolgat, mert ha igen, az nem szerelem!
Sajnos ritka az olyan szerelmi kapcsolat, amelyben egyformán szeretik egymást, az egyik mindig jobban szeret.
Cenó 2010.05.22. 17:15:53