Sokat jelent és mindig is sokat jelentett, hogy tudtam :vagy nekem. Szerettem azt amikor "csak úgy" felhívtál, és szerettem azt is amikor "csak úgy" mellém ültél, hogy ott lehess. Nem fagattál, nem kérdeztél fölöslegesen minden apró részletről... Csak ott voltál velem. Most elmosolyodtam... Tudod mennyit jelent ez? Tudod milyen kevés ember mondhatja el magáról, hogy : "boldog vagyok, mert van (legalább) egy olyan ember az életemben,aki elfogad, minden gyatra és kicsinyes hibámmal együtt, aki úgy tud szeretni, hogy a szabadság és a valahová tartozás élményét egyszerre érzem át, és akihez mindig úgy térhetek vissza, mintha soha, egyetlen percre sem hagytam volna el..."
Köszönöm, hogy mindig itt vagy velem, s hogy én meg mindig visszatérhetek hozzád. Köszönöm, hogy megérted, nem köthetsz meg, nem kötelezhetsz, és nem foghatod mindig a kezem. Köszönöm, hogy megtartod a szabadságom, hogy nem akarsz csíszolni a vadságon, és nem akarsz megváltoztatni. Hálás vagyok, és maradok Veled...
Jó érzés kimondani: maradok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.