Amikor idejöttem, volt bennem félelem, kíváncsiság, egy jó adag nagyképűség, és az érzés, hogy nem tartozom ide, nekem az otthonom máshol van. Aztán eltelt 5 év. Volt benne egy három éves kapcsolat, utána több, kisebb lélegzetvételnyi kaland, jó munkahely, tuti csapat és az érzés, hogy itt a helyem.
Ma már arról készülök blogolni, hogy milyen lesz elköltözni innen, milyen lesz új lappal kezdeni valahol máshol. Szeretnék minden egyes lépést rögzíteni, leírni magamnak, nektek, leírni azt, hogy minden úgy jó ahogy van, megosztani veletek, hogy boldog vagyok, mert bár elveszítem az eddigi életem minden darabkáját, hiszem, hogy jó dolgok fognak történni velem, mert készen állok lépni, és tenni, gondolkodni és...tenni.
Az elmúlt pár nap eseménydús volt. Nagyszerű emberekkel találkoztam, és nagyszerű estéink voltak. Itthon volt Betty barátnőm Ausztriából, és azt is megengedhettem magamnak, hogy otthon töltsek teljes két hetet. Ez a két hét , nem csak arra volt jó, hogy a döntés földet érjen, hanem arra is, hogy lássam milyen sokan vesznek körül, milyen nagyszerű családom van, és milyen jófej barátok állnak mellettem... De azt sem kérni, sem gondolni nem mertem, hogy új emberek is beleszövődnek a mindennapjaimba-olyanok, akik nem mozdulnak csak úgy el, még akkor sem, ha problémát problémára halmozok, és szerencsétlenkedek.
Jól érzem magam a bőrömben:) S akkor mától indul a beszámoló : Élet, az életem után.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.