My Life Without Me

Részlet a 2009.02.19. -ei bejegyzésből:

Hogy mi van ma ? Már holnap. o:o7.

Vidáman, és reménnyel, aztán dühösen, mert mit ér egyik a másik nélkül, pár pillanatig frusztráltan, mert az is kell(legyen mint nevetni) aztán a gondolattal, hogy egyszer összepakolok, és útnak indulok... Mosolyogva , tervekkel a fejemben, s egy gondolattal a szívemben, hogy Valaki majd várni fog. S ha nem , hát akkor majd várom én őt:)

Részlet a 2009.02.01.-én megírt bejegyzésből. 20:33

"megérte őszintének lenni, megéri szeretni őt még egy darabig, s aztán ha elmúlik, és majd ha eszembe jut, nem fog fájni, mert legalább ennyit kaptam és ha csak ennyit is adhattam, de azt adtam tiszta szívből, őszintén ..."

Részlet a 2009.01.15.-én megírt bejegyzésből. 16:52

"Bent vagyunk az orvosnál. Az eredmények nagyon jók. Apa Gyógyul. "

Ehhez fogható jó érzést, még életemben nem éreztem. Az az orvos aki két hónappal ezelőtt 2o százalék túlélési esélyekkel "bíztatott" , ma szembe mosolygott Anyáékkal, és azt mondta : "Erős a Papa, gyógyulgat..." Ekkor, mintha simogatni kezdett volna egyszerre minden. A levegő, Kati aggódó tekintete, a narancssárga olajfestékkel össze-vissza mázolt falak látványa... Minden pozitívan hatott Rám, és egy hatalmas nagy mosoly áradt szét az egész lelkemben...  Hálás vagyok, és büszke a Papámra , mert úgy küzdött, és úgy akart élni, olyan erővel ,és hittel amit soha nem tanítottak Neki, és nem mondták el, hogy ezt így kell, de ő mindig erre tanított engem és Anyát, és végig Példaképként állt előttem.

Amikor utoljára otthon voltam, megölelt, és táncolni kezdtünk a nagyszobában. A vállára bújtam, ő énekelt, én meg pityeregtem, mert annyi szépet adott nekem, annyiszor megnevettetett, és mindig megfogta a kezem, amikor a Világ meg ellökött magától. Megtanította, hogy akkor kell harcolni amikor háború van, elmondta, hogy földi igazságot, nem az anyagiakban mérünk, s kinyitotta a szemem: "...hogy ha szeretsz Valakit, az Jó és Rossz énjével együtt a Tied. Mindig kiállsz érte, mindig támogatod, és segítesz neki."  Nem akarom elveszíteni, és ő sem akar elengedni minket, még egy percre sem.

Részlet a 2009.01.13.-án írt bejegyzésből. 22:30

Ültem egyedül, bámultam az odakint rohanó tömeget és mosolyogtam . Ilyen boldognak rég éreztem magam. Attól, hogy úgy érezzük, gondolnak ránk, törődnek velünk, már alapjába véve kapunk egy kezdeti lökést, amitől még a másnap is szebb. Úgy érezzük,  kellünk , és szükség van ránk, s kevés ehhez fogható jó és szép érzés van még, ami az ember lelkét ennyire érezhetően tudja simogatni.

A szerkesztőségbe is mosolyogva léptem be, folyton járt a szám, s néha azért  gondoltam arra is, hogy vajon nem únják-e már a kollégák a hangos , és vihogó beszédemet , a sok sztorit, s mindazt amit muszáj elmeséljek, mert boldoggá tesz, és olyan jól esik ezt meg osztani velük. Nem valakikkel. Velük. Olyan értékes emberekre találtam bennük, és hatalmas hálával és köszönettel tartozom a Fen'valónak, hogy mindezt megadta nekem, s hogy ilyen nagyszerű emberekkel, barátokkal ajándékozott meg. Sokan azt mondják sorsszerűség ez, én meg nemtudom, de igyekszem megtartani, óvni, és ápolni. 

A munkaidő ma szokatlanul rövid volt. Maradt az öt óra, de nekem repültek a percek, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy át tudnám ölelni a Világot, oda tudnám szorítani a mellkasomhoz, hogy hallja, milyen erősen dobog a szívem, s hogy érezze a szorításomból, hogy milyen fontos nekem. Meg is tettem néhányszor ezt, majd felcsipeszkedtem, és megcsókoltam az egész hatalmas Mindenséget, az meg visszacsókolt, és rám nevetett.

Most is mosolyogva írom ezeket a sorokat, és egyebet nem tudnék ezekhez hozzátenni, mint azt , hogy köszönöm. Köszönöm a türelmet, és a várni tudást is, mert ezeknek ma meg lett az eredménye, ami nem csak két- három éjszakai orgazmusokkal tud boldoggá tenni, hanem valami igazán őszintét tud elültetni bennem, ami napról napra növekszik, és mélyebbre gyökerezik bennem, köszönöm a sikert, a mosolyokat, a kollegákat, akik inkább barátok, mint munkatársak, mert a barátok tudnak bíztatni úgy, hogy abban hinni is tudjak, a barátok tudnak átölelni úgy, hogy közben elérzékenyülök, a barátok tudják kitalálni a gondolataidat , és megvenni születésnapodra a kedvenc sálat amit már rég kinéztél magadnak, köszönöm azt , hogy egy igazán értékes és nagyszerű családom van , akik minden nap kifejezik azt, hogy fontos vagyok, és hogy feltétel nélkül szeretnek, és ha valami akkor ez nagyon sokat nyom a latban az ember életében, mindennapjaiban , lelkiállapotában, mert ha érzem , hogy fontos vagyok , akkor dupla erővel cselekszem, és hétszer annyira szeretek, mert ha tudom, hogy kellek, akkor maradni és törődni akarok, fejlődni Hozzátok/d, hogy az lehessek aki mellett jó lenni. Ennyi kell. elégedett vagyok, az életemmel, és mindazzal ami történik benne velem.

Jó éjt Nektek! Köszönöm...