My Life Without Me

 Sokáig azon gondolkodtam , mi kerülhetne ezekre az oldalakra. Minek az intim részletek, minek a konkrét "ez történt velem"... Még én is únnám , nem , hogy azok akik olvasnak. Aztán pár héttel ezelőtt, az egyik Lillával való beszélgetés alkalmával előkerült egy könyv, a címben is szereplő Robin Norwood- Nők akik túlságosan szeretnek. Mindenféle kérdés vagy kérdezés nélkül átnyújtotta nekem, sőőőt -mivel halogattam-ma már rám szólt , hogy kezdjek bele. Megtettem...

Érdemesnek tartom, hogy írjak róla, mert nagyon érdekes könyv és nem biztos, hogy eljut olyan Nőkhöz akiknek szükségük lenne rá... Néhány közülök talán ellátogat a blogra, és ha már itt van, az általam olvasottak rövid tartalmával fel tudom kelteni az érdeklődését, ne adj' Isten még megoldást is találhatunk (közösen) néhány alapvető problémára, s válaszokat a mindig előkerülő miértekre.

Nem csak Nőknek, de nőkről, s olyan férfiakról is akik képtelenek szeretni, vagy kimutatni érzelmeiket...

 Jill (a főszereplőnk) ellátogat egy terapeutához. Ráébredt ugyanis, hogy valami bibi van. Azt mondja : " Boldogtalan vagyok, természetesen a férfiak miatt. Vagyis az én hibámból és az övékből egyaránt. Minden tökéletesen kezdődik, aztán ahogy közelebb engedem magamhoz őket- minden szétesik. Tudni akarom hol hibázok, tudni akarom mit kell tennem a változáshoz, és esküszöm megteszem... Jelen pillanatban még nem tudok választ adni arra, hogy miért történik mindig ugyanez velem, de mindig csak a fájdalom marad a kapcsolataim után... Mostmár kezdek félni a férfiaktól..."

Jill tehát tudja, hogy valami probléma van közte és aközött az ember között aki fontos számára, és ekkor nem csak arra vállalkozik, hogy megoldja a problémát, hanem vállalja a teljes felelősséget a probléma kialakulása miatt, mondván, ha nem szeret a férjem, az biztos amiatt van, hogy valamit ÉN rosszul tettem...

Tisztázzuk: Túlzottan szeretni nem azt jelenti, hogy egyszerre több férfit szeretünk, vagy , hogy egymás után túl sokszor esünk szerelembe... Nem! Túlzottan szeretni azt jelenti, hogy teljesen alárendeled magad a férfinak , és ezt szerelemnek nevezed. Azt jelenti, hogy hagyod, hogy ez az érzés kontrolállja az érzelmeidet, és befolyásolja a viselkedésed. Annak ellenére, hogy rájössz, hogy ez egy negatív behatás, hagyod hogy felborítsa a belső egyensúlyt, a lelki nyugalmadat és nem tudsz szabadulni tőle. Azt jelenti, hogy a szenvedés nagyságával méred a szerelmet.

Egyetlen egy nő sem alakul át hirtelen, olyan nővé aki túlzottan szeret. Ezt valahonnan hozzuk... Valahonnan...hát a családból, a múltból, a gyökerektől... A könyvben erre külön kitér, én azonban ugrok egyet...

Az alábbi meghatározások, tipikusan azokat a nőket jellemzik, akik túlzottan szeretnek. Olyan nőket ábrázolnak , mint Jill, vagy lehet, hogy épp mint amilyen Te vagy... (hosszú lista lesz, papírt ceruzát a kézbe: IGEN-NEM)

1. Egy olyan családból származol, amiből hiányzott a kiegyensúlyozottság, és nem lettek kielégítve a lelki- érzelmi szükségleteid.
2. Mivel kevés figyelmet kaptál , próbálod ezt az űrt betölteni azzal, hogy egy olyan nővé válsz aki védelmet biztosít főleg olyan férfiak számára akik igénylik mindezt.
3. Mivel nem sikerült átalakítanod a szüleid(vagy legalább egyiket közülük) szerető, gondoskodó emberekké , és miután jó sokat szenvedtél emiatt, találkozol a már jól ismert férfi típussal amelyik képtelen kifejezni magát érzelmileg , és megpróbálod -ahogy a múltban is tetted- megváltoztatni őt, a feléje sugárzott szerelmeddel.
4. Mivel rettegésben tartott a magadra maradás érzése (bármikor elhagyhatnak), így mindent megteszel annak érdekében, hogy a kapcsolatot megmentsd.
5. Közel semmi sem nehéz, semmi sem vesz túl sok időt igénybe, semmi nem lehet túl költséges, ha az az illető férfi javára-hasznára válik akivel éppen kapcsolatban vagy.
6. Mivel megszoktad már , hogy hiányzik a szeretet a személyes kapcsolataidból, így hajlandó vagy várni, reménykedni, és egyre inkább arra törekedsz, hogy megfelelj a másiknak.
7. Kapcsolataidban, több mint 50% felelősséget vállalsz, a bűnbak szereppel együtt.
8. Kritikus módon alá becsülöd magad, és nem hiszed, hogy megérdemelnéd a boldogságot. Inkább abban hiszel, hogy meg kell küzdened- ki kell vívnod  magadnak a boldogsághoz való jogot.
9. Mivel gyerekkorodban hiányzott a biztonság érzése, kétségbeesetten úgy érzed, hogy uralnod kell a férfiakat, illetve az összes szerelmi kapcsolatod. Mindezt pedig a segítség nyújtás álruhájába öltözteted.
10. A kapcsolataidban inkább az álmokban élsz, hogy "milyennek kellene lennie", mintsem a valóságban amiben éppen vagy.
11. Társ- és szenvedésfüggő vagy.
12. Hajlamos vagy drog- alkoholfüggőségre, itt pedig még szóba jöhet az érzelmi evő kategória(akkor érzi jól magát ha ehet), ami kiváltképpen azokra a tápanyagokra vonatkozik amiknek magas a cukor szintjük.
13. Nem érzed, hogy vonzana az a férfitípus amelyik kiegyensúlyozott , kedves és érdemes a bizalmadra, mert ezeket unalmasnak találod...

Jillben -többé kevésbé-megnyilvánulnak ezek a jellemvonások. A válaszadás pillanatában az őszinteség a legfontosabb, hogy ne szégyelljük, hanem egyszerűen mondjuk ki: ez van, ilyen vagyok! Bátorság...

Következő alkalommal kitérünk Jill személyes kapcsolataira: az apjával, a volt férjével, az új kedvessel. Hogy miért? Ahogy a szerző is említi: ebben a könyvben azt szeretné a felszínre hozni- megfejteni, hogy mit jelent túlzottan szeretni, hogy miért tesszük ezt, hogy honnan tanultuk, és hogy hogyan véltoztassuk meg a szeretet módját annak érdekében, hogy az valami egészséges folyamat, és állapot legyen... Ki fogjuk tehát mindezt deríteni, méghozzá úgy, hogy pontonként lebontjuk a fent felsorolt jellemvonásokat, mindezt holnap.