Vegyes érzésekkel érkezik az este... Bár rengeteg a tennivalóm, mégis haszontalannak érzem magam sokszor , talán , mert még nem indult be minden 100 százalékosan. Szóval úgy 75 százalékos az életem... Koncentrált változatban. 9kor ébredtem, de már a kocsmában kellett volna lennem, 13:00-kor stábgyülésen kellett lennem, egész előtt tíz perccel már a szerkesztőség forgatagában készítettem a kávémat, majd 16 órától kezdődött a pofázás. Szerencsére belefért még egy ebéd is a meló és a gyülés közé. Estig van mit tenni, van mit mondani, mindig akad valami amin még én is meglepődök. Azért még én is, mert általában mi szerkesztjük, és mindenki azt hiszi, hogy már tudunk jó előre mindenről, pedig sokszor mi is tanulunk munka közben.
Az újdonságok azok mindig megvannak, még akkor is ha sokszor az ex képviseli mindezeket... Telefonhívások, beszélgetések, és a "régi szép idők" amiket felemlegetünk, aztán mégsem akarjuk már annyira , mert lecsengett ezerszer az az ismerős dallam, ami alatt szeretkeztünk egykor, vagy éppen kézenfogva sétáltunk, és közben jókedvűen dúdoltuk, hogy : "...please don't leave me..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.