Van nekem egy nagyon kedves barátnőm. Évekig nem álltunk szóba, mert a szemembe merte mondani, hogy időnként elviselhetetlen vagyok, hogy elege van abból, hogy az asztalra csapok, és mindig az van amit én akarok. Aztán emiatt s mert az egyetemi évek is két külön útra vittek, nem találkoztunk, nem beszélgettünk. Nem mondanám, hogy hiányzott, hiszen ha vitával válsz el egy egykor kedves baráttól, akkor az inkább marad fájó emlék, amire sosem akarsz gondolni, mint egy cél, hogy visszaszerezd, hogy bebizonyítsd, elszállt a gyermeki düh, nincs már bennünk az állandó "azt akarom".

Az évek teltek, és múltak, néha egy -egy félberágott mondatot odadobtunk az üzengetőn egymáshoz, de egyikünkben sem élt a Nagy Akarat, hogy megkeressük a rég nem látott barátnőt.

Van az az észtelen szokás temetéseknél, hogy a ravatalnál áll a gyászoló család, az emberek meg bevonulnak, és mindenkit sorra meg kell puszilni, mert muszáj, s mert ez a szokás. Egy percig sem bírják ki az élők, hogy valami ne róluk szóljon.

(Kevés dolgot jegyeztem meg arról a napról, nincsenek emlékeim, csak a mondat visszhangzik mindig ha arra a május ötödikére gondolok: "Gyere vissza...")

Kevés arcot jegyeztem meg, de ha becsukom a szemem, még mindig látom közeledni Laurát. Sápadt volt, és ijedt, félt, hogy mi van, s félt, hogy mivel kell szembenéznie, majd odajött, és megölelt. Nem minden ölelésre emlékszik az ember. Erre emlékszem.

Emlékszem az ezután következő újra megbarátkozásra, mindent elmesélésre, s arra, hogy valaki teljesen elfogadott, megértett, és nem akart vigasztalni, nem akart felvidítani, csak lenni akart, és lett is... Újra egy olyan barát aki mellett jó lenni, akivel jókat lehet nevetni, s aki akkor sem hagy ott ijedten, ha nem én vagyok a legnépszerűbb, legkedveltebb, és legjópofább ember.

Hálás vagyok, hogy ilyen barátot tarthatok számon, s mindannyiszor mosolyra görbül a szám, ha az emlékeket felidézem, vagy csupán arra gondolok, hogy mennyi csuda jó dolog vár még Ránk. Köszönöm , hogy vagy Laurám, és remélem, hogy mostmár sem a néha kibírhatatlan viselkedésem, sem a távolság nem szedhet szét:)

Ja és vedd fel a telefont már, mert Boldog Születésnapot akarok kívánni!:D