Vannak dolgok amiket sosem mondtam el Neked, és mostmár nem is fogok... Olyan értelemben nem, hogy felhívlak, vagy-mint régen-leülök melléd és mesélek, Te meg mosolyogva, vagy éppen határozott komolysággal -meghallgatsz... Így már soha többé (legalábbis ebben a földi életben) nem beszélgethetünk, de bízom benne, hgoy van egy csodaszép hely ahol vársz rám, és egye fene, ne legyen szép a hely, Te légy ott, és az számít. A találkozásig viszont van még dolgom itt.

Elolvastam ma a leveledet amit még rég írtál nekem, és rámjött, hogy írjak én is. Az írod, illetve kérded, hogy vajon lesz-e még olyan, hogy várni fogom a hazamenetelt...

Sosem mondtam el Apu (és mindennél jobban sajnálom, hogy nem tettem meg) de nekem repdesett a szívem mindannyiszor ahányszor a Szejkéről beláttam a várost és tudtam : ITTHON VAGYOK... Kacagott a lelkem amikor kinyitottad az ajtót és meghatódva rám nevettél. Apu! Én szerettem hazatérni és hálás voltam, hogy mindig hazavársz, és boldog mert-bármennyit is voltam távol- a szeretet amivel vártál nem változott, sőőőt, én úgy érzem, hogy minden eltelt nappal jobban szerettél, s mindig adtál valamit amitől többnek éreztem magam a többi lánynál...

Hálás vagyok, hogy nem tartottad meg magadnak a szeretetet, hanem a szívembe zártad, a nevetéseinkkel,,a reggeli ébresztésekkel. Azok voltak a legboldogabb éveim, és olyan sokat érnek! Itt bennem... Különbek minden más emléknél, és a mai napig is úgy tudnak simogatni, hogy érezzem: még mindig nagyon és egyre jobban szeretsz.

Hálás vagyok azért, hogy megtanítottad, hogyan kell NŐ-nek lennem, mert felhívtad a figyelmem, ha túlságosan elvetettem a súlykot,és hálás vagyok azért is, mert megtanítottál küzdeni, és talpon maradni még akkor is ha a Világ őrült pörgésbe kezdett körülöttem.

Remélem úgy mentél el, hogy tudod: a legjobb Apa voltál, s a legszebb ajándék az életemben. Tudnod kell, hogy a mai napig (s életem utolsó másodpercéig) büszkén, s boldogan vallom, hogy a Te lányod vagyok! Köszönöm, hogy nem hagytál itt búcsú nélkül, köszönöm, hogy hívott a lelked mikor úgy érezted menni szeretnél, s köszönöm, tiszta szívből köszönöm, hogy ott lehettem életed utolsó óráiban, hogy a karjaimban hagytad el ezt a világot.

Kiváltság ez, és kiváltság , hogy a lányodnak vallhatom magam, mert széppé és kerek egésszé tetted az életem, s a mai napig is azért hiszem , hogy érdemes , mert megtanítottad egyszer!

Soha el nem múló szeretettel:

Lányod.