Talán lesz egy éjszaka amikor nem csak a sötét fog rád mosolyogni... Vagy én vagy más melletted lesz, és utóbbival boldog is lehetsz. Látod- én is változtam. Szembenézek a félelmeimmel, majd elsétálok... Nem rohanok, nem menekülök, csak elsétálok, majd elalszom csendben, de semmiféleképpen nem várom meg, míg azok elém állnak és percről-percre ráébresztenek arra, hogy mennyit veszítettem, hogy egy eltelt éjszakával , mennyivel üresebb lettem. Felnő egyszer az ember, és már nem sír, csak belenyugszik, nem nevet, csak boldog, nem alszik csak pihen... Furcsa , hogy milyen gyorsan el tudnak múlni azok az érzelmek, amik egykor uraltak minket, amiket egykor szentnek hittünk, és úgy követtünk, akár életünk törvényeit... Aztán husss, és minden szertefoszlik, egy újabb üres éjszakával, egy különtöltött nappal, vagy csak annyival, hogy egymás mellett ülve már nem akarunk egymáséi lenni...